A térd gyakoribb betegségei

2009. július 07. kedd, 00:00

A térdizület gyakoribb betegségei

A térdizületi betegségek korán jelentős tüneteket okoznak, mivel a térdizületeink is testünk teher-viselését végzik, a kétlábra emelkedést követően, s a kieső funkció hamar komoly panaszokat okoz.

A térdizületi porckopás, más néven arthrosis előfordulási gyakorisága a második helyen áll, közvetlenül a csípőizület megbetegedései után. A térd megbetegedései közt fiatalkorban többnyire a növekedéskor fellépő térdfájdalom a gyakori, de még többször találkozhatunk a szalag- és porcsérülésekkel, valamint a kezdődő porc kopás tünetei okozhatnak panaszokat. A térdizületnek és térdkalácsnak előfordulhatnak fejlődési rendellenességei, a térdizület illetve a lábszár kóros tengelyállása (O-, X-láb), térdhajlati cysta, porcleválás, speciális csontelhalással járó kórképek, a térdkalács veleszületett vagy szerzett ficamai okozhatják a leggyakoribb térdizületi betegségeket.

A térdbetegségek kialakulásának okai

A térdizület betegségeinek megértéséhez ismernünk kell az izület felépítését, annak anatómiáját. A térd egy kéttengelyű csuklóizület, melynek felépítésében három csont játszik szerepet: combcsont, lábszárcsont és a térdkalács. A comb-, valamint a lábszárcsont - alkotja a tényleges teherviselő izületet, a térdkalács viszont az erőátvitelben tölt be igen fontos szerepet. Amikor hajlított helyzetből kinyújtani akarjuk lábszárunkat, akkor combizomzat megfeszül, a térdkalács ráterhel az izületre - mintegy alátámasztást biztosít a végtag kinyújtásához. A kétlábra emelkedést következtében, a járás bizonyos fázisaiban a testsúly többszöröse nehezedik a térdizületre, mert az izomzat feszülése plusz teherként járul a testúlyunkhoz. Az izületi csontvégeket a fokozott teherviselés és gördülékeny elmozdulás érdekében vastag porc-felszín borítja. A porcfelszín legkisebb sérülése, kopása a teherviselés közben gyorsan komoly porckopássá alakulhat.

A csontos részeken kívül a lágyrészek (szalagok, C-alakú mozgó porcok, ún. meniscusok, izületi tok) felelősek az izület harmonikus mozgásáért, az izület stabilizálásáért. A két említett csont, mint egy kéttengelyű csuklóizület néz egymás felé porcborítékkal, melyek közt a külső és belső oldalon egy-egy félhold vagy C-alakú porc, u.n. meniscusok foglalnak helyet, mintegy kiegyenlítve a közel henger- és sík felületek közötti geometriai különbséget. A meniscusok a két porcos felszín közt fellépő erőket csillapítják, és gördülékenyebbé teszik a mozgást. A két félhold alakú porc között fut keresztbe az elülső és hátulsó keresztszalag, melyek a járás különböző fázisában stabilizálják a térdet. Az izület oldalirányú merevítéséért főként a külső és belső oldalon lévő oldalszalagok felelősek.

A térdizület mozgásában a térden átívelő izmok aktívan, a térdkalács, a szalagok, a meniscuszok és a tok passzívan vesznek részt. A mozgásból adódóan a felnőtt térdizület teljesen kinyújtható (lazaság esetén legfeljebb 5-10 fokkal még túl is nyúlik), és adottságtól függően kb. 120-160 fokig hajlítható. Derékszögben behajlított térdnél még vizsgálható a térd ki-be forgása, ún. rotációja.

A térdizületi panaszokkal általában ortopédiai szakrendeléshez kell fordulni. Az orvos először mindkét oldali izületet külsőleg veszi szemügyre (az összehasonlító vizsgálat alapvető szempont), majd megtapintva fájdalmat, duzzanatot, kóros izületi folyadékot, cystát keres. Ezután következik a passzív mozgás vizsgálata, mely során az izület mozgásterjedelmét figyeli meg. Közben az izület oldal- és nyílirányú instabilitását is vizsgálja a porcok ún. provokációs tesztjeivel együtt. Ha a vizsgálat eredményei megkívánják, röntgen-, ultrahang-, MRI-, ritkább esetben CT-vizsgálat végezhető.

Módosítás dátuma: 2009. december 10. csütörtök, 15:05